Magyarországon az egy főre eső éves vízfogyasztás 35,7 m³, ami fejenként napi kb. 100 liter víz fogyasztását jelenti, 2019-es adatok alapján! Ez elég soknak tűnik… Főleg, ha arra gondolunk, hogy ez átlagos, és ebben bizony benne van medence feltöltés, gyeplocsolás, autómosás és egyéb nem feltétlen a „szükségeshez” sorolható fogyasztás is, akkor sok. Főleg, hogy ivóvizet használunk sok olyasmire is, amire bizony szürkevíz vagy tisztított-ülepített szürkevíz is megfelelő lenne. És úgy, hogy a világon, 2020-ban, 2 milliárd embernek nem volt biztonságos ivóvízellátása, és ebből 1,2 milliárd semmiféle vízszolgáltatáshoz nem fért hozzá… Hogy a mi biztonságos hozzáférésünk fenntartható legyen, muszáj takarékosan bánnunk a vízzel (és közben vigyáznunk kell ívóvízkészletünk tisztaságára is…)

Szóval… hogy csináljuk ezt a mindennapokban?

Szőllőssy Anita – Hogyan állunk a vízhez?

Amikor a vízről beszélünk, nekem először mindig egy régi történet jut eszembe, amikor egy török lány azt mondta nekem, milyen érdekes, hogy egy olyan nagy városban mint Budapest, meg lehet inni a csapból folyó vizet... Őszintén szólva először azt hittem, félreértem amit mond, mert nem beszélt olyan jól angolul, és nekem annyira természetes volt, hogy nálunk mindenhol iható a víz. Pedig ez a világ rengeteg országában nincs így, sőt! Isztambulban például cserélhető ballonban viszik mindenhová az ivóvizet.

Török ballonos ivóvíz (forrás: Szőllőssy Anita ©)

Ha változtatni szeretnénk az életmódunkon, érdemes elgondolkodnunk azon, hogy azok a dolgok, amiket mi természetesnek veszünk, vajon tényleg azok? És mindenkinek azok? Amikor ivóvízzel töltjük tele a fürdőkádat, amikor fogmosás közben nem zárjuk el a vizet, amikor a csapból locsoljuk a növényeket, eszünkbe jut, hogy milyen különleges helyzetben vagyunk, hogy ezt megtehetjük?

Nekem mindig segít a változtatáson az is, ha megértem, mi van a dolgok hátterében. Amikor vegetáriánus lettem, nem volt könnyű, mert a családom igazi hús nagyfogyasztó és a barátaimnak is sokáig szokatlan volt a dolog. Pedig ha nem, vagy csak kevés húst fogyasztunk, nem csak a karbon-lábnyomunk csökkenthetjük, hanem az étkezésünk vízlábnyomát is. A zöldségek vízlábnyoma jellemzően töredéke a húsokénak és ez különösen igaz a marhára. Ennek oka nagyon egyszerű: az állatok életük során rengeteg ivóvizet fogyasztanak maguk is, és takarmányukat is jellemzően vízigényes, ipari mezőgazdasági körülmények között termesztik.

Vízlábnyomok (forrás: Föld Napja Alapítvány )

Ha szeretnénk csökkenteni vízfogyasztásunk, kezdjük pár egyszerű lépéssel. Fürdés helyett zuhanyozzunk, azt is rövid ideig – nyáron talán pont jó ebbe belevágni. Zárjuk el a csapot szappanozás és fogmosás közben. Ne folyóvízben mosogassunk. Gyűjtsünk esővizet, és öntözzük azzal a növényeket. És… közvetlen vízfogyasztásunk mellett gondoljunk a közvetettre is, próbáljunk ki gyakrabban húsmentes ételeket, és olvassunk utána a dolgok vízlábnyomának (például itt vagy itt).

Mihály Edina – Esővízgyűjtés, büdinap, és néha egy kis luxus

Bevallom, számomra a víztakarékosság egy nagyon nehéz ügy a másfélfokos életmód megvalósításában: lételemem a víz, gyerekkoromban naphosszat ki sem jöttem a tóból, de imádok fürdeni és zuhanyozni is. Épp emiatt viszont szigorúan próbálunk takarékoskodni is a vízzel, hogy néhanap beleférjen egy kis luxus is, és lehetőleg pozitívra jöjjön ki a mérleg.

A kertünkben összesen négy esővízgyűjtő fogja fel nekünk a vizet, a ház minden sarkára jut egy. Amíg csak az esővíz kitart, azzal öntözzük a kertet, különösen a veteményest, illetve minden olyan növényt, amit megeszünk. A dísznövények és a tuják pedig a felfogott fürdővizünket, illetve a medence vizét kapják.

Szelfizz esővízgyűjtővel :) (forrás: Mihály Edina ©)

Igen, ez az egyik luxusunk: nyaranta felállítunk a kertben egy mobil, vízforgatós kis medencét. Ez talán a legkisebb kereskedelmi forgalomban kapható méret ebből a kategóriából, összesen 800 liter víz fér bele, így gyorsan megmelegszik, kevés vegyszerre van szükség a tisztán tartásához, és épp elférünk benne hárman. Néha persze kell kicsit töltögetni (a takarítás során kb. 2 vödör víz kifolyik, ezt felfogom, és ezt kapják a tuják), így kb. 1000 liter víz biztosítja a strandélményt egész nyáron. Szezon végén a vizet 1-2 hétig vegyszerezetlenül pihentetem, hogy a napfény lebontsa benne a klórt, majd természetesen azt is szétlocsoljuk.

Ez a mi saját strandunk. Évente egyszer töltjük fel, ősszel a növények kapják a vizet. (forrás: Mihály Edina ©)

Ha már a locsolásnál tartunk: a tujasor nem a kedvencünk, de már így vettük a házunkat, és ha már így alakult, próbáljuk életben tartani a nem a mi éghajlatunkra való növényeket. Néha több, néha kevesebb sikerrel. A kipusztult növényeket pedig majd őshonos gyümölcsfákkal tervezzük pótolni. A fű a másik sarkalatos kérdés, de azt egyszerűen rövidre zárjuk: nem locsoljuk a gyepet, nyáron hagyjuk kiégni. Ősszel, amikor megérkeznek az első nagy esők, pillanatok alatt feltámad és újra kizöldül.

Nem minden tuja élte túl a tavalyi aszályos nyarat. Előtérben a fű, ami vágatlanul egyelőre még állja a sarat, de 1-2 héten belül ki fog égni. (forrás: Mihály Edina ©)

A veteményest mulcsoljuk, illetve talajtakaró növényeket, például porcsint ültetünk a többi haszonnövény közé, így kevésbé szárad ki a talaj és kevesebb locsolást igényel.

Persze a házon belül is figyelünk a vízfogyasztásra: mosó- és mosogatógépet csakis teljesen megpakolva indítunk el, környezetbarát tisztító- és takarítószereket használunk, ha valamit kézzel kell mosogatni, akkor nem folyatjuk rá a vizet feleslegesen, ősszel-télen pedig néha büdinapot tartunk, ilyenkor csak cicamosdás van. A kisfiam kifejezetten lelkes büdinapozó, tudja ugyanis, hogy olyankor még több idő jut az esti meseolvasásra. Víztakarékossági szempontból lényegtelen mennyiség, de a szemléletformálás miatt fontos: nálunk nincs egy csepp elpazarolt víz sem, ha nem isszuk meg idejében a pohárba töltött vizet, ráöntjük valamelyik szobanövényre, és ugyanígy járok el például a krumpli áztatóvizével is, a felmosóvizet pedig félretesszük WC-leöntésre.

Csiki Eszter – Zuhanyzás és locsolás

Évről évre egyre nagyobb figyelmet kap (végre) a tiszta víz felhasználásának kérdése, mégis úgy érzem, bőven alábecsüljük azt, amit a jövő tartogat számunkra e téren.

Nagy potenciál van többek között a háztartásban keletkező szürkevíz felhasználására. Például döbbenetesnek tartom, hogy még mindig ivóvízzel öblítjük le a wc-ket, de ezen mi sem tudtunk változtatni egyelőre. A lakásfelújítás során viszont több apróságra odafigyeltünk, például víztakarékos csaptelepeket, zuhanyfejet választottunk, a wc öblítését víztakarékosra állíttattuk, és fürdőkád helyett zuhany mellett döntöttünk. Ez utóbbi víz- és helytakarékosabb is, és egyáltalán nem éljük meg nagy lemondásnak. Néha a kislányunk szeretne nagyobbat fürdőzni, ehhez van egy számára kényelmes méretű gyerekkádunk, amiből a végén a vizet nem a lefolyóba öntjük, hanem locsolásra használjuk fel (nyáron a ház előtti növényekre is viszek belőle). Ehhez persze az is szükséges, hogy ember- és környezetbarát tisztálkodási szereket használjunk, amely nem károsítja a talajba jutva sem az élővilágot. Ugyanígy a zuhanyzásnál is összegyűjtjük a „feleslegesen” elfolyó vizet, szintén locsolásra hasznosítva – csakis este, hogy kevesebb párologjon el.

Zuhany és a vízgyűjtő lavórunk :) (forrás: Csiki Eszter ©)

Ez a kritikus téma, amit a saját bőrünkön is érzékelhetünk, (Magyarországon is!) már gyermekkorban is könnyen elsajátítható ismereteket, jó szokásokat rejthet magában. Ehhez számos hasznos és jópofa mesekönyv született, a mi egyik kedvencünk az Óvd a bolygót! sorozat tagja.

Nem lehet elég korán kezdeni, beszéljünk erről is minél többet. (forrás: Csiki Eszter)

Ami a háztartási gépeket illeti, mindegyiken eco programot szoktunk használni, valamint kizárólag olyan tisztítószereket választunk, ami a víz körfogásában sehol sem fog gondot okozni. Olyan szokásokat nem is részletezek itt, hogy elzárjuk a csapot fogmosás, kézmosás és mosogatás közben, csapvizet iszunk (a hűtőből, üvegből), saját kulacsot pedig minden utunkra viszünk magunkkal, viszont amiben sokat kell fejlődnünk, az a zuhanyzás időtartama. Egyre többször lemérem a zuhanyzás idejét, ami egyébként jó móka és szuper motiváló tényező közben, hogy megdöntsem az előző legjobb eredményem. :) A szakirodalmi ajánlás egyébként nagyjából napi max. 3-5 perc.  

Vadovics Edina és Vadovics Kristóf – Mérjünk és mérlegeljünk

Főállásban környezetvédelemmel foglalkozóként rendszeresen kapunk olyan kérdéseket, hogy mi jobb, mosogatni vagy mosogatógépet használni, fürödni vagy zuhanyozni, stb. Az általunk rendszerint adott válasz – „az attól függ” – nem mindig talál osztatlan pozitív fogadtatásra. Ilyenkor szokták a kérdezők felsorolni a statisztikákkal megspékelt alapigazságokat, hogy „de az olvastam, hogy a mosogatógép ennyivel és ennyivel kevesebb vizet fogyaszt, mint a kézzel való mosogatás”, vagy „a fürdéshez ennyivel több víz kell, mint zuhanyzáshoz”. Ismét csak a csökönyös „az attól függ” válaszunk érkezik.

Mitől? Attól, hogy mit hogyan is csinálunk. Mérjünk és mérlegeljünk!

Bizonyos esetekben könnyű dolgunk van, mert, ahogy mi is rendszeresen megtesszük, lemérjük, hogy mennyi vizet használunk el egy általános fürdéssel, és mennyit egy zuhanyzással. Bizonyos esetekben több víz fogy el zuhanyzás esetében, mint fürdéskor! Mérjük meg! A fürdő vagy zuhanyvizet pedig fogjuk fel, és használhatjuk egyéb célokra: felmosás, ruhaáztatás, és ha megoldható, a WC öblítésére is. A vízfelfogást egyébként a konyhában is alkalmazzuk: a gyümölcs- és zöldségmosásra használt vizet, ha csak lehet, öntözővíznek összegyűjtjük.

A mérés sem mindig egyszerű feladat, mert pl. mosogatás esetében sokszor nem áll rendelkezésre minden háttérinformáció, és nem tudjuk mindig figyelembe venni az összes vonatkozó – pl. a termékek életciklusához tartozó – adatokat, így mi azt mértük meg, amit tudtunk. Mosogatás esetében a víz és a víz felforralásához szükséges áram/gáz-használatot. Kézzel történő mosogatás esetében, amikor nem volt még kéttálcás mosogatónk, elővettünk egy műanyag tálat és abban mosogattunk vagy öblítettünk, hogy ne folyóvízben kelljen mosogatni (ezt egyébként Angliában sok környezettudatos háztartásban láttuk…). Így már nem használtunk több vizet, mint egy átlagos mosogatógép! És a melegvíz előállítására szükséges energia sem volt több mint a mosogatógép áramhasználata. De megint, csak a jó öreg „az attól függ”. Mi például összegyűjtjük a mosogatnivalót, hogy egyben mosogassunk, de nem mindenhol van elég hely hozzá, vagy nagyobb a család, és nincs annyi edény, és egyéb szempontok is közrejátszanak (pl. bőrbetegségek), tehát mérlegeljünk!

Ezt a nagy adag edényt 1 tálcányi mosó és 1 öblítővízzel mostuk el… (fotó: Vadovics Edina ©)

A kertben víztakarékosságot szem előtt tartva igyekszünk ritkábban és nem olyan rövidre vágni a füvet, így például azt nem is kell locsolnunk, még nagy szárazság idején sem. A címben említett mérlegélést – és kicsit lustaságot is :) – követve, megfigyeljük, hogy meddig bírják a kerti növények (paradicsom, rebarbara, eper, stb.) locsolás nélkül, nem feltétlenül követve a korábbi mindennapos locsolás beidegződését. Hőségben is csak kétnaponta locsolunk, ami egyébként így a növények ellenállóképességét is növeli, és a gyökerük is erősebb lesz.

Ilyen volt a tavalyi nyáron a nem vágott és nem locsolt füvünk… (patak közelében vagyunk, ezért magas a talajvíz, de TÉNYLEG nem locsoltuk!) (fotó: Vadovics Edina ©)

A locsoláshoz tartozik még az is, hogy egy régi vályog parasztházat megvéve abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy van saját gyűrűs kutunk, így a locsoláskor nem az ivóvízhálózatot terheljük. De így sem pazarolunk a vízzel, ez is véges (közös) erőforrás ugyanis, és már csak azért sem, mert a szivattyú meg áramot fogyaszt. :)

Kollégáinkhoz hasonlóan, mi is igyekeztünk a kertet őshonos gyümölcsfákkal beültetni, melyeket a zalai Tündérkertből, Kovács Gyulától szereztünk be, mert azok jobban bírják a helyi éghajlati viszonyokat és azokat például sosem locsoljuk. Ugyanígy, igyekszünk szárazságtűrő növényeket ültetni, és takarjuk a növények között/mellett a földet, mulcsozunk is.

A házba visszatérve, a kb. 5 éves mosógépünkön be szoktuk állítani, hogy amennyiben nem szükséges, akkor az eredetileg beprogramozotthoz képest kevesebb öblítési ciklust futtasson le a gép. Ezáltal egy centrifugálásnyi áramot is megspórolunk. :)

Szintén a fürdőszobában egy vízvezetékszerelő barátunk javaslatára szétszedtük a WC öblítő tartályt és megtudtuk, hogy az eredetileg meglévő kicsi és nagy öblítések vízmennyiségét is lehet szabályozni.

A WC öblítéshez használt vízmennyiségét be lehet állítani (fotó: Vadovics Kristóf ©)

Végül, nagy bánatunk, hogy még nem lehetett szürkevíz gyűjtő- és visszaforgató rendszerünk, amely lehetővé tenné, hogy a fürdő, mosó- és mosogatóvizet pl. WC-öblítésre használjuk…

Szárazságtűrő rebarbara (fotó: Vadovics Edina ©)

És, ha valaki még további tippeket szeretne, íme néhány tipplelőhely, tematizálva:

• energia- és víztakarékosság a fürdőben
• energia- és víztakarékosság a konyhában
• víztakarékosság a kertben és szárazságtűrő kert
• víztakarékossági ötletek 2022 nagyon száraz és forró nyaráról: (Víz)felfogás kérdése, hogy bírja a kert a nyarat...

Összeállították: a GreenDependent munkatársai, Vadovics Edina bevezetőjével és zárszavával